Reef Encounter

Vízalatti paradicsomnak gondolnánk őket, de a korallzátonyokon folyamatosan harc folyik- a helyért. E túlzsúfolt, eszeveszett közösségben mindenkinek meg kell vívnia a maga harcát,még a koralloknak is. A korall-lárvák a nyílt tengeren,a planktonbanlebegnek; ha egy lárvának sikerül egy megfelelő helyet találnia, és életben marad, úgy új zátony keletkezik. Pár napon belül a lárvából polip lesz. A polip osztódni kezd, és idővel egész kolónia születik. Minden polip kemény vázzal veszi körül magát, amely növekszik- akár 15 centit is egyévben.

A korall éjjel táplálkozik, a polipok fullánkos sejtjeikkel planktont terelnek a szájukba.

Azonban segítség nélkül a korall nem tudna maximális mértékben növekedni,mert egyszerűen nem tudna elég ennivalót szerezni.

A segítséget az a milliónyi egysejtű alga(zooxanthella) jelenti,amelyek a korallszövetben élnek.

A korallok gyakorta összeérnek- és ez bizony problémát jelent. Ha kétkorall túl közel kerül, kémiai úton felderítik egymást; azután az agresszívabb egyszerűen elfogyasztja szomszédját.

A korallon, korallban, a korallok között sokféle lény él - sajátos mikrovilág ez. Egyes lények még védelmezik is "saját" koralljaikat, mint ahogyan azta játékban a garnélák teszik. Más fajok számára a korall elsősorban táplálékforrást jelent. Így például a papagájhalak "átrágják" magukat sziklán és korallon, hogy elegendő algához jussanak, s ilyeténképp jelentős részben ők felelnek a korallzátonyok pusztulásáért. A papagájhalak által porrá őrült sziklával és korallal utóbb homokként találkozunka trópusi strandokon.



A fordítás Thaur munkája