Space Alert - The New Frontier Expansion (Kiegészítő)

Gratulálok, pilóta. Az Űrkutató Szolgálat legtitkosabb könyvét tartja a kezében. Ennek a jegyzetnek egyetlen példányát sem fogja megtalálni az Akadémia könyvesboltban. Nem olvashatja el a Kormányzati Kiadványok Adatbázisában. Ez nem valami gravitációszerető oktatási bizottság által cenzúrázott szövegkönyv. Ez a valóság, mely számos férfi és nő igaz történetét tartalmazza, akiket kiküldtek a Mélyűr felderítésére, és azon kevesek tanácsait, akiknek valahogy sikerült visszatérniük. Nevüket nem fogjuk látni az Akadémia plakettjein. Mintadiákokat és politikusok gyermekeit nem küldik ki a Mélyűrbe. Az Új Határon az, amit az iskolában tanítottak, egy csomag rágót nem ér. Ott a megérzéseinkre lesz szükség. És higgadtságra. Képesnek kell lennünk a Halál szemébe nézni és jól térdkalácson rúgni.

A menekülést sose vegyük készpénznek. Néhány küldetésen ez egyenesen lehetetlen. Ezért nem beszélnek rólunk sokat, és nem csinálnak belőlünk hősöket. Nem lenne jó, ha egy ember megjelenése a médiában rajongást váltana ki, majd nem sokkal azután felrobbanna a Beta Orionis közelében.

És azt sem szeretnék, ha nyilvánosságra kerülne, hogy az valójában annak az embernek a kitudja hanyadik klónja volt. Sosem hagyták jóvá az emberek klónozását. De a háború az háború. Kellemes elméleti viták folynak arról, hogy mi történik a lélekkel az elme szkennelése során, de azokat az embereket, akik ezeket a műsorokat vezetik, csak az érdekli, hogy mi történik a képességeinkkel, és hogy azok átültethetőek-e. Gondolom, most kíváncsi lenne arra, milyen azzal a tudattal élni, hogy valaki már tízszer meghalt. Nos, ezt nem mondhatom el. Én azon kevesek egyike vagyok, aki visszautasította a klónozást. Talán éppen emiatt írom le ezeket. Jövőhéten talán már túl késő lesz.