Dungeon Lords

Egy kocsmában találkoznak. Vedelnek pár pofa sört. Mielőtt az éjszaka véget ér, az erős harcos, a ravasz varázsló, az elkötelezett pap és az alattomos tolvaj egy szétválaszthatatlan csapattá áll össze, készen arra, hogy megszabadítsák a világot a gonosztól. Nem is gondolnád? Épp most történik valami gonosz, és nem is olyan messze. Egy sötét úr alagutakkal, csapdákkal, kincsekkel és trollokkal töltötte meg a közeli dombokat. Így reggel (vagy délután, ha túl sokat vedeltek) a hősök útra kelnek, hogy harcba induljanak az Igazért, meghódítsák a kazamatákat és megbüntessék a gonosz urat (természetesen elkobozva az összes kincsét). Ez a klasszikus forgatókönyv és minden veterán kazamata felforgató el tudja mesélni, hogy ennek így kell történnie.

De mi a helyzet a Sötét Úrral? Gondolt bárki is valaha az Ő érzéseire? Azok a kalandorok, akiknek egész életükben nem volt egyetlen becsületes munkanapjuk sem, el sem tudják képzelni, mekkora erőfeszítés kell egy ilyen lenyűgöző kazamata felépítéséhez. Fogalmuk sincs, milyen nehéz alagutat vájni a gránitba, mennyire drágák manapság a jó csapdák, milyen nehéz szakképzett koboldokat találni vagy hogy milyen sok étel kell egy troll etetéséhez. És a bürokrácia! A kazamatáknak meg kell felelniük a szigorú biztonsági előírásoknak, az aranybányászat merev szabályainak és az adófizetésnek, amikor a Kazamaták Minisztériuma úgy gondolja. És amint a kazamata elkészült, néhány, a Jó ügyért harcoló csapat jön és felforgat mindent.

Nem könnyű egy kazamata úr élete.