Az őskorban sok dolga volt az embereknek: vadásztak, hogy legyen prémjük és élelmük, építették a közösségüket, és mindent megörökítettek a barlangjaik falán. Beszélni még nem tudtak, de néhány szó már kialakulóban volt, amit használtak. Ilyen volt a Dudab, ami azt jelentette: bocsánat! Ezt akkor mondták, amikor megvicceltek valakit, vagy ellentmondtak a sámánnak. Fontos volt, hogy minél kevesebb dolgot halmozzanak fel, mivel vándorlásaik során mindenki a saját dolgait cipelte, és a sok holmi visszatartotta a haladásban. Így mindenkinek csak annyi személyes tárgya volt, amennyit feltétlenül szükségesnek tartott ? vagy nem?


A játék során a játékosoknak ügyelniük kell arra, hogy minél kevesebb lapot, és így minél kevesebb pontot szerezzenek. Ehhez ügyesen kell taktikázniuk, és jókor kell Dudabot mondaniuk. Az a játékos nyer, aki mindenkit az orránál fogva tud vezetni, és a legkevesebb pontot gyűjti össze.

Mi az ami szebb az aranynál, értékesebb a gyémántnál és a kincsvadászok legfőbb célja? A Sárkánytojás. A játékosok éles logikával és ügyesen taktikázva tudnak túljárni egymás eszén, hogy minél több és értékesebb sárkánytojás gyűjtsenek. De csak óvatosan, a havas csúcsok közt nem csak hatalmas gazdagság vár ránk, hanem félelmetes sárkányok is. Egyedül is a megpróbálhatunk szembeszállni a szárnyas fenevadakkal, de előfordul, hogy rivális kalandozók is nehezítik dolgunkat.