Lisboa

1755 november 1-én, Mindenszentek napján Lisszabont 8,5-9-es erősségű földrengés rázta meg, majd szökőár és három napos tűzvész követte. A város majdnem teljesen megsemmisült.


A király az akkori miniszterelnökre, Pombal Márkijára (azaz Sebastiăo José de Carvalho e Melora) bízta Lisszabon újjáépítésének vezetését. 


A király és a miniszter azonnal megkezdték az újjáépítés szervezését. Bő egy hónappal később, 1755 december 4-én Manuel da Maria, a királyi főépítész bemutatta Lisszabon újjáépítési terveit. Maria öt lehetőséget vázolt fel, többek között a város teljes elhagyását, újjáépítést a romok felhasználásával, az utcák szélesítését, vagy akár egy teljesen új város felépítését. A választott terv a Baixa negyed lerombolása és teljesen újragondolt utcaszerkezet kialakítása lett.


A két megbízott vezető építész Eugénio dos Santos és Carlos Mardel lettek.


A várost kevesebb mint egy év alatt megtisztították a törmelékektől. A király egy tökéletesen rendezett szabályos belvárost álmodott meg, ezért utasításba adta, hogy tágas tereket, hosszú, egyenes sugárutakat, széles utcákat tervezzenek, és minden utcában egy-egy mesterség képviselőinek legyen műhelye.


A Lisboa a város felépítésének 22 éves periódusát mutatja be. Befolyásos nemesek bőrébe bújhattok, akik túlélték a földrengést, árvizet és tűzvészt, és akik részt kívánnak venni a város újjáépítésében és gazdasági fellendítésében, hogy elnyerjétek a király és a miniszter kegyét. Együtt fogtok dolgozni az építészekkel Lisszabon újjáépítéséért, ezzel befolyást és ami a legfontosabb, Parókákat szerezve.



A fordítás Kanalasgem munkája