Mozaika

Marcus Antonius munkáját látván letörölte homlokáról az izzadságot. Lehelyezte az utolsó lapot, a mozaik  kész volt ? de vajon elég jó is? Kipillantott az ablakon. A nap már a piramisok mögött járt; már fél nap eltelt, mióta Julius Caesar magához hívatta?

?Antonius, van számodra egy feladatom.? A vezér trónján ülve ropogtatta ujjperceit ? ahogy mindig is tette, ha nyugtalanította valami.

?Fogadást kötöttem Kleóval. Tudod, kicsit kigúnyoltam a kultúrájukat, mivel évek óta semmi újat nem építettek. A szép homokváraik, a Szfinx a törött orrával ? mikor is épültek azok? Megígértem neki, hogy tisztelettel adózom előtte, ha építtet a kedvemért egy új palotát. És képzeld ? beleegyezett?viszont adott egy feladatot is. El kell rendeznem egy különleges mozaikot??

Caesar felugrott a trónjából.

?Én, a nagy hadvezér, az élők és holtak legnagyobbika, rendezzek el egy mozaikot!? A hadvezér Antoniusra nézett.

?Nem, TE fogod ezt megtenni helyettem. Te fogod elrendezni ezt az átokozott mozaikot. És ne feledd: nem tévedhetsz.?

Mikor Marcus Antonius befejezte munkáját, egy apró, alig észrevehető rovar szállt a lapkákra.  Nem tévedhetsz. Az izzadság lassan csorgott végig a gerincén?

?Még jó, hogy rám nem szállnak a legyek??