A Mahjong bűvöletében
2008-ban, az év végén indult egy kezdő Mahjong tanfolyam itt Kecskeméten. Gondoltam végre itt a lehetőség megismerkedni eme különleges kövek világával. Mivel a társasjátékok világában nagyon régóta és elég mélyen benne vagyok, így a játékok iránti fokozott kíváncsiságom eleve adott volt. Jó ideje piszkálta a csőröm mi lehet ez a ránézésre érthetetlen, igencsak összetett játék. Több filmben is láttam már, de semmit nem tudtam róla. Így kicsit utána próbáltam járni. Előzetes információ gyűjtés alapján megtudtam, hogy a neten elterjedt szintén Mahjong névre hallgató párosítós játéknak kb. annyi köze van az igaz Mahjonghoz mint a kártyavár építésnek a Römihez. Az emberek többsége mégis abban a hitben él, hogy az a párosítós játék a Mahjong. Pedig a Mahjong egészen más játék! Mi sem bizonyítja jobban bonyolultságát, minthogy nem lehet teljes mélységében szabályból megtanulni (vagy legalábbis nehéz), sokkal inkább egy tanfolyamon, sok-sok gyakorlás útján. Persze ez nem riasztott el, sőt még inkább kíváncsivá tett.
A játék Kínából származik. Nehéz megmondani hány évvel ezelőtt jelent meg először.
Erről megoszlanak a vélemények, van aki 1000-1500 évről beszél, mások szerint még régebbi. De hogy pontosan hol, hogyan és mikor öltött először formát, azt senki nem tudja biztosan. Az azonban bizonyos, hogy nagyon sokáig kártyajáték formájában létezett. Aztán egyszer, egy elefántcsont faragó mesternek köszönhetően a kártyából csodálatos elefántcsont-bambusz kövek lettek. Ezen formában a mai napig létezik. Azonban tapasztalatból mondom, játékra legalkalmasabb a műanyag verzió. A kövek amellett, hogy nagyon szépek, és jó fogásúak, rendkívül tartósak is. Tény, nem olcsó egy Mahjong készlet, de hogy az ember élete végéig használhatja az majdnem biztos. S lássuk be ez igen kevés dologról mondható el manapság.
Na de térjünk vissza a játékhoz.
Nem szeretném és nem is tudnám ebben az írásban ismertetni a Mahjong szabályait.
Röviden talán csak annyit, hogy 144 kővel játsszuk a játékot. A célunk egyszerű: különféle kombinációkkal összehozni legalább nyolc pontot érő Mahjongot. Mindezt hamarabb mint a játékos társaink.
A Mahjong tulajdonképpen egy 14 kőből álló formáció. Igen a játéknak is és a formációnak is Mahjong a neve, sőt van egy kő a 144-ből amit szintén Mahjongnak hívnak. De térjünk vissza a formációhoz, ami nagyon sokféle lehet. Rengeteg lehetőségünk van egy Mahjong megvalósítására. Persze ez nem azt jelenti, hogy kitalálhatunk bármit amit akarunk. Azt hogy melyik formáció felel meg Mahjongnak szigorú szabályok határozzák meg.
Minden szabályos Mahjong pontot ér. Hogy mennyit az több dologból tevődik össze.
A pontozás nem egyszerű rendszerének ismertetésétől is eltekintenék most. Egyet azonban leszögezhetünk, minél nehezebb egy adott Mahjongot összehozni, annál több pontot ér. Vannak olyan formációk amik annyira nehezek, hogy örül az ember, ha életében egyszer megcsinálja. Ilyen például a Kilenc Lámpás ház vagy a Világ 13 csodája nevű Mahjong is.
Fontosnak tartóm megjegyezni, hogy bármennyire is csábító a gyönyörű Világ 13 csodája, a maga 88 pontjával, mégis érdemes kisebb formációkra hajtani. A profi játékosok is inkább általában a kisebb pontértékű Mahjongokra mennek. Hiszen a játék igazi célja a bemondott Mahjongok által minél több pontot szerezni összességében. (16 körből áll egy játék, eközben kell a lehető legtöbb pontot gyűjtenünk.) S ez sokkal könnyebb sok kis pontszámú Mahjongal mint egy nagy esetleg elbukott Mahjongal.
Egy biztos, a Mahjong egy nagyon különleges játék. Sokféle játékot ismerek. Vannak ezek közt igazán klassz és persze gyengébb játékok egyaránt. De a Mahjong valahogy más.
Varázsa van. Néha az érzésem mintha a köveknek saját akarata lenne. Érzései.
Időnként mikor megkapom a kezdő 13 kövem, teljesen zavaros a kép, semmit nem láttok meg benne, fogalmam sincs merre menjek. Melyik kombináció felé induljak. Ilyenkor rábízom magam a kövekre, hagyom hogy Ők irányítsanak, ők vezessenek. Ott vagyok én is, hiszen én hozom a döntést mit dobjak el, de valahogy engedem a köveket érvényesülni. S ilyenkor mindig megcsillantanak egy irányt. Néha megdöbbentő erővel.
Több nagyon tapasztalt Mahjong játékostól hallottam már, hogy a Mahjongnak lelke van. Eleinte ezen mosolyogtam magamban. De minél többet játszok annál inkább igazat kell adjak ennek a kijelentésnek.
Nagyon nem mindegy hogyan bánnunk a kövekkel, sőt az sem milyen érzésekkel magunkban állunk neki játszani. A kövek meghálálják ha pozitívan állunk hozzájuk. S teljesen elfordulnak tőlünk ha negatívak vagyunk. Néha pedig az egész játék olyan mintha életünk tükre lenne, visszatükrözi azt amik történnek velünk a való életben. Döbbenetes.
A fentieken kívül arról sem szabad megfeledkezni, hogy a Mahjong nagyon szép játék. Szépek a kövek önmagukban is, pláne valamilyen szép formációban. Ezen kívül jó érzés kézbe venni ezeket a helyes lekerekített élű zömök köveket. Jó keverni is őket.
De a legjobb érzés az, amikor az ember bemond egy gyönyörű Mahjongot. Ez egy fajta kiteljesedés, hiszen minden egyes Mahjongot súlyos döntések sorozata, drukkolás, agyalás, izgalom előz meg. Néha az adott kör végéhez közeledve szinte szikrázik a levegő. Mindenki feszülten figyeli a dobott köveket, és reményekkel telve húz, hátha most meglesz az a bizonyos, a várva várt utolsó kő ami a Mahjonghoz kell.
Ha igazán akarjuk bejön!
Egy szó mint száz, ha ez embert egyszer elbűvölik a sárkányok, szellek, karakterek, bambuszok, körök, virágok, nagyon nehéz szabadulni. Bár nem is akar, sokkal inkább játszani, újra és újra és újra...
A fenti cikk megírása óta eltelt sok-sok év, a Mahjong iránti szenvedélyem csak tovább mélyült. Cirka 14 000! lejátszott partin vagyok túl, jó néhány versenyen, köztük egy megnyert 2 napos nemzetközi versenyen, de még mindig tud újat mutatni a játék. Rengeteget tanultam az elmúlt években a játékról, a játéktól. De még mindig sokat lehet, és kell tanulnom.
Azóta sok tanfolyamot is tartottam ahol sok emberrel ismertettem és szeretettem meg ezt a fantasztikus játékot.
Iványosi-Szabó Gábor